2012. április 29., vasárnap
Egyszer volt, hol nem volt....van... Mi nők-titkolva vagy titkolatlanul- még mindig hiszünk a mesékben. Hiszünk abban, hogy egyszer eljön értünk a szőke herceg fehér lovon (vagy a fehér herceg szőke lovon?), és csókolgatjuk a békát, hátha elvarázsolt herceg, és csókjainktól átváltozik daliás királyfivá. Van akinek ...eljön, van aki csak azt hiszi....de a végén általában kiderül, hogy nincsenek elvarázsolt hercegek....akárhányszor csókoljuk meg a békát, nem lesz belőle királyfi....csak béka marad. Én is csókolgattam a békát....béka maradt... Jöttek hercegek fehér lovon....volt amelyik lóhalálában elvágtatott mellettem...volt amelyik le sem szállt a lóról... volt amelyik leesett a lóról.....a legutolsó herceg pedig még keresztül is taposott rajtam a lóval... Részemről, ha legközelebb jön a herceg egy szépen kivitelezett köríves rúgással fenékbe billentem, és inkább megtartom a lovat......jobban járok! A békát meg csókolgassa akinek van hozzá gusztusa.... Ennyit a mesékről...
2012. április 28., szombat
Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért. Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani, megfogni és soha el nem engedni. Soha... De el kell engedned. Ám ez a pillanat, ezek a pillanatok újra erőt adnak a következő rossz napokhoz. És így állnak össze hetek, hónapok, évek... És elérkezik a pillanat. Amit többé már nem kell elengedned.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)