2012. május 19., szombat
Miért van az, hogy egyes embereket lehetetlen elfelejteni? Egy dal, egy hely, egy mozdulat - bármi felidézi benned, és onnantól kezdve nem tudsz parancsolni a gondolataidnak. Hiába szenvedsz tőle, a hiány feleslegesen uralkodik el rajtad, mert soha nem lesz semmi már a régi. Az emberek változnak, te pedig nem tehetsz ellene semmit, csak nézed csendesen, ahogy az, aki valamikor az egész világot jelentette neked, szép lassan kisétál az életedből.
2012. május 12., szombat
Tudod, vártam rád.Hónapokat ültem szomorúan miközben a szerelmedet kerestem.De már tudom,hiába kerestem hisz nem volt.A jelét mutattad,hogy szeretsz,majd elmentél.De már tudom,nem csak eltitkolod az érzésed,hisz nincsenek érzéseid.Többet nem várok rád,hisz ha szerettél volna már rég itt lennél és a karjaidban feküdnék.Nincs több álom és fantáziálás,a kislányból nagy lány lett aki tovább lép és nevetve rúg bele az emlékedbe!*
2012. május 10., csütörtök
ez volt az. az én tündérmesém ami halálra volt ítélve. a fiatalkori szerelem, az első igazi érzés mely eluralkodik feletted.. de bárhogy is harcolsz, a páncél egyszer eltörik s végetér a harc a szerelemér. nem vagy már elég erős és tulságosan fájnak a hegek ,hogy még egy lépést is tegyél. de végül nem te, hanem ő adja fel s lép ki a csatatérről egyedül hagyva téged a magánnyal. de ne félj,töröld le a könnyeid. egy nap valaki megfogja köszönni neki, hogy elengedett!
~Reggel, ameddig lehet pizsamában vagyunk, mert a lustaság az egyik legfőbb jellemzőnk ;)
~A sötétben a telefonunkkal világítunk :D
~Imádjuk a mesét :$
~Amikor egy fiú - aki számunkra fontos -, megbámul egy csajt, magunkban eldöntjük hogy egy ribanc -.-'
~Képesek vagyunk órákig nézegetni ugyanazt a cipőt, ruhát és felhívni valakit hogy megvegyük-e ;D
~A sötétben a telefonunkkal világítunk :D
~Imádjuk a mesét :$
~Amikor egy fiú - aki számunkra fontos -, megbámul egy csajt, magunkban eldöntjük hogy egy ribanc -.-'
~Képesek vagyunk órákig nézegetni ugyanazt a cipőt, ruhát és felhívni valakit hogy megvegyük-e ;D
2012. május 9., szerda
2012. május 6., vasárnap
2012. május 5., szombat
Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett...
2012. május 1., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)